Néhány évvel ezelöttig, az amerikai és europai gyógyszer-,illetve gyógynövénykönyvek az aloét csupán a növény leveleinek szárításával kapott gyantaként, vagy porkén emlegették, fő hatóanyagának ismert aloin miatt, erős hashajtóként és kiválló féregűzőként ajánlották. Keserű ízét számos szülőgeneráció felhasználta, amikor gyermekeik ujját- az ujjszopás vagy körömrágás megelőzése végett- a belőle készített keserű kivonattal bekenték.Anövény belső húsának (gélszerű anyagának), a levelek leggazdagabb részének számos értékét is ismerték, de probléma volt, hogy a növényi hús vagy gél gyorsan oxidálódik, miálltal gyóűgyító tulajdonságai nagyrészét elveszíti. A tartósításra, stabilizálásra irányuló minden próbálkozás évekig kudarcot vallott. Így csak azokon a területeken tudták az aloé levelek  friss húsát külsőleg és belsőleg is, egyaránt alkalmazni, ahol a növény vadon nő - azaz a trópusi és szubtrópusi országokban miután sikerült egy speciális módszer segítségével a hús vagy gél tartósítása, az utóbbi időkben közismertté váltak az aloé gyógyító tulajdonságai és alkalmazási módjai.

Számos, különböző formáju termékként, gyors kereskedelmi forgalomba hozatalával meghódítottas és lenyűgözte a világot.Tudnunk kell azonban, hogy az Aloe Vera termékek hatékonysága a termék tisztaságától, a gyártás és tartósítás módjától függ. Ha a levelek húsát porrá szárítjuk, akkopr elpusztítjuk a növény legtöbb gyógyító tulajdonságát.

Az Aloé húsának vagy gélnek a stabilizálása meglehetősen komplex és bonyolult feladatnak bizonyult.Manapság sok országban számos Aloé termék gyártó létezik és termékek százai jelennek meg a piacon.Némely termék csak viszonylagos, kis mennyiségű Aloét tartalmaz, semmi esetre sem hasonlíthatóak azokhoz a termékekhez, amelyeki az Aloe Vera gél megfelelő stabilizálásával megközelítőleg 100%-os koncentrációjú Aloét tartalmaznak.